Tökéletes katona

A rongyosra nézett kazetta

Ezt a filmet először tizenegy-tizenkét éves koromban láttam. Nem moziban. Egy rongyosra nézett videókazettán kaptuk kölcsön valakitől. Azt már nem tudom pontosan, kitől, de a képére a mai napig emlékszem.

Olyan rossz minőségű volt, hogy a robbanásoknál konkrétan úgy nézett ki, mintha kiégett volna a szalag. Vibrált a kép, szaladt a kép, minden baja volt. Mai szemmel tulajdonképpen nézhetetlen.

Csakhogy én akkor tizenkét éves voltam, és amíg nálunk volt az a kazetta, szerintem háromszor-négyszer biztosan megnéztem azon az egy héten.

Vibrált a kép, szaladt a kép, minden baja volt. Mi meg visszatekertük.

Nem a képminőség maradt meg belőle. Hanem Van Damme, Dolph Lundgren, a katonák felszerelése és az érzés, hogy ilyet még nagyon szeretnék látni. A kazettát egyszer vissza kellett adni. Addig viszont ment újra.

Nekünk ez nagy film volt

Ma könnyű rásütni a Tökéletes katonára, hogy B-film. Én viszont emlékszem, mekkorának éreztük akkor. Van Damme a karrierje egyik legerősebb időszakát élte, Lundgren pedig már régen nem egy ismeretlen szőke óriás volt: ő volt Ivan Drago a Rocky IV-ből.

A Brandon Lee-vel közös filmje is elkészült már: a Leszámolás Kis-Tokióban 1991-es. Ezt érdemes pontosítani, mert a címe könnyen összecsúszik a Nagy zűr Kis-Kínában címével. Két külön filmről beszélünk. [6]

Persze egy műfaji B-filmes hagyomány és egy széles körben forgalmazott mozis produkció nem zárja ki egymást. Ettől a történet még lehet egyszerű, a párbeszéd nyers, az erőszak túlzó. Csak ne felejtsük el, hogy ez a film annak idején rendesen megérkezett a mozikba. Magyarországon is.

Roland Emmerich ekkor még négy évre volt A függetlenség napjától. Utólag már tudjuk, merre tartott; gyerekként annyit láttunk, hogy valaki nagyon tudja, hogyan kell elénk rakni két félelmetes katonát.

Két halott katona, egy visszatérő háború

Luc Deveraux és Andrew Scott vietnami katonák. Scott elveszíti a józan eszét, Luc pedig szembefordul vele. Az összecsapásban mindketten meghalnak, de a történetük itt még nem ér véget.

Egy titkos katonai program újra bevethető szuperkatonákat készít belőlük. Emlékeiket elnyomják, testüket ellenőrzik, parancsokat kapnak. Amikor Luc múltja visszatérni kezd, Veronica Roberts újságírónővel menekülni indul. Scott a nyomukba ered. [1]

A történet alapja gyorsan elmondható. Ami nekem igazán működik benne, az a két férfi ellentéte: Luc próbál visszatalálni önmagához, Scott pedig újra a saját háborúját kezdi vívni. Az egyik emberré akar válni; a másik a parancsnoki hatalmát akarja visszakapni.

A jövő ott volt a szemük előtt

A katonák kamerái. A szemük elé szerelt eszközök. A járműben ülő irányítók, akik látják, amit a katonák látnak. Gyerekként ez valami elképesztő technikának tűnt.

Nekem ugyanezt az érzést hozta A bolygó neve: Halál is, amikor a tengerészgyalogosok bemennek a kaptárba, a többiek pedig a monitorokon követik őket. Nem a két rendszer műszaki azonossága érdekes. Az élmény hasonló: ott állunk a katonák válla mögött, közben pedig az irányítóközpontból is figyeljük őket.

Ma, amikor a testkamerás felvétel és az élő videókapcsolat hétköznapi látvány, ezt nehezebb visszahozni. Akkor viszont egy tizenkét évesnek már ez a felszerelés is eladta az egész filmet.

Csak fel ne melegedjen!

A hűtés pedig külön történet volt. Ezek az elképesztően erős katonák nem működhetnek korlátlanul: a testhőmérsékletükre vigyázni kell. Ez rögtön megadta az akciónak a maga ketyegő óráját.

Nem kellett hozzá komplikált magyarázat. Értettük, hogy baj lesz, ha Luc nem tudja lehűteni magát. Onnantól minden meneküléshez hozzátartozott az aggodalom: jó, hogy megúszta ezt is, de meddig bírja még?

„Csupa fül vagyok”

Dolph Lundgren Scottja számomra elválaszthatatlan a fülekből készített nyaklánctól. Ez a figura már a megjelenésével közli, hogy valami nagyon nincs rendben vele.

És ott a mondat, ahogy bennem megmaradt: „Csupa fül vagyok.”

Beteg, fekete humor egy brutális karaktertől. Gyerekként nyilván a sokkoló látvány és a beszólás együtt égett be. Lundgren itt nem egyszerűen az a nagy ember, akit Van Damme-nak a végén le kell győznie. Amikor megjelenik, rögtön más lesz a jelenet hangulata.

Van Damme közben a mozgásával és Luc elveszettségével működik. Lundgren a nyers erővel és az őrülettel. Maga Lundgren is úgy emlékezik a közös munkára, hogy Van Damme hajlékonyabb, lendületes rúgásokra épülő stílusa jól különbözött az ő erőteljesebb, dobásokkal és birkózófogásokkal kiegészített mozgásától. [5]

Igen, ment magyar moziban

A saját emlékem a kölcsönkapott kazettáról szól. A hazai mozis múltja viszont nagyon is létezik. Az aeon flux 2014-es Van Damme-összesítése 421 849 magyar mozinézőt közöl, és a színész második legnézettebb hazai filmjeként sorolja fel. Ez későbbi visszatekintő adatközlés, de jól mutatja, milyen komoly közönsége volt itthon. [3]

Mit őriznek a korabeli újságok?

Az Aszódi Tükör 1992. októberi számának moziműsorában már szerepel a Tökéletes katona, szinkronizált amerikai akciófilmként. A Mohácsi Hírlap 1992. október 10-i száma ugyancsak műsorra tűzi. Ezek valódi korabeli nyomok: a filmet a premier után vidéken is vetítették. [8] [9]

A Mohácsi Hírlap 1993. augusztus 21-i számának 10. oldalán újra felbukkan. A rövid ajánló hibernált vietnami veteránokat, titkos bázist és univerzálisan bevethető harcosokat ígér; a katonákat terminátorokhoz hasonlítja. Vagyis a korabeli magyar ajánlószöveg is a technikai fantasztikumot és a legyőzhetetlen akcióhősöket emelte ki. [10]

Ezek moziműsorok és ajánlók, nem szerzői kritikák. Ellenőrizhető, teljes korabeli magyar kritikát ehhez az összeállításhoz egyelőre nem sikerült azonosítani.

A kritikus más filmet látott, mint a tizenkét éves néző

Roger Ebert 1992. július 10-i kritikája jó példa erre. Az ismerős akciófilmes megoldásokat és a Terminator nyomában járó alapötletet kifogásolta; számára a két sztár találkozása nem teremtett elég izgalmas összhatást. Az én akkori élményem ettől nagyon messze volt. [4]

Felnőttként értem, miért lehet belekötni. Egyszerű a cselekmény, sok minden a két főszereplő fizikai jelenlétén múlik. Csakhogy amikor először láttam, pontosan arra voltam kíváncsi, amit ez a film adott: különleges felszerelésre, megállíthatatlan katonákra és egy nagy összecsapásra.

A Terminator 2 1991-es, a Tökéletes katona 1992-es, A pusztító pedig 1993-as film. Nekem ezek külön eseményekként maradtak meg abból az időből. Egy újabb kazetta újabb világot jelentett, amelyhez napokig vissza lehetett térni.

A végén visszatekertük

A Tökéletes katonáról nekem mindig eszembe fog jutni az a rossz kazetta. A robbanásoknál széteső kép, a katonák kamerái, a hűtés, a fülnyaklánc. Az, hogy háromszor-négyszer megnéztem, mielőtt visszaadtuk.

Lehet ma elemezni a hibáit, és van is mit. De annak a tizenkét éves gyereknek óriási film volt. A VHS minősége egyre rosszabb lett, a következő vetítést mégis ugyanúgy vártam.

Az a kazetta mai szemmel nézhetetlen volt. Én meg alig vártam, hogy újra elindítsam.

Filmes adatlap

Adatforrások: AFI, Rialto Pictures, ISzDb. [1] [7] [2]

Szereplők és magyar hangok

Az eredeti magyar változat a Mafilm Audiónál készült; magyar szöveg és szinkronrendezés: Csörögi István. Forrás: ISzDb. [2]

A forgatás mögött és a polc folytatása

Az AFI gyártástörténete szerint korábban Andrew Davis rendezte volna a filmet; Roland Emmerich 1991-ben vette át a feladatot. A főforgatás 1991. augusztus 12-én indult Arizonában, a helyszínek között a Hoover-gát is szerepel. [1]

A történet később több irányban folytatódott. Két televíziós film készült 1998-ban, majd Van Damme az 1999-es Universal Soldier: The Return-ben tért vissza. A 2009-es Regeneration és a 2012-es Day of Reckoning ismét mindkét eredeti sztárt szerepeltette. A sorozat folytatásai eltérően kezelik az előzményeket. [1]

Ez a bejegyzés az első találkozásról szól. Arról az 1992-es filmről, amely nálam egy viseltes videókazettán kapott állandó helyet.

Források és képek

1. AFI Catalog – Universal Soldier: stáblista, amerikai bemutató, gyártástörténet és folytatások.
2. ISzDb – Tökéletes katona: magyar premier, VHS és eredeti magyar szinkron.
3. Takács Máté / aeon flux, 2014. október 18.: visszatekintő magyar nézőszám-összesítés.
4. Roger Ebert: Universal Soldier, 1992. július 10.: korabeli amerikai kritika.
5. Dolph Lundgren hivatalos oldala – Universal Soldier: személyes visszaemlékezés a munkára.
6. Dolph Lundgren – Showdown in Little Tokyo (1991).
7. Rialto Pictures – Universal Soldier: technikai adatok és jelenetképek.
8. Aszódi Tükör, 1992. október: korabeli moziműsor.
9. Mohácsi Hírlap, 1992. október 10., 10. oldal: korabeli moziműsor.
10. Mohácsi Hírlap, 1993. augusztus 21., 10. oldal: műsor és filmajánló.
11. IMP Awards – eredeti moziplakát.

A személyes emlékek a szerző elmondása alapján, szerkesztett formában szerepelnek. A „csupa fül vagyok” mondat az ő felidézett emléke. A képek forrását minden képaláírás jelzi.