George A. Romero, az (új) zombik apukája

77 éves korában tüdőrákban meghalt George A. Romero. Élhetett volna még jó pár évet az öreg Romero, de azt, amit lerakott a 60-es, 70-es és a 80-as években már biztosan nem tudta volna túlszárnyalni. Ha jobban belegondolok, hogyan is lehetne magasabbat ugrani annál, hogy egy egész műfajt újítasz meg. Romero ugyanis alapjaiban adott új köntöst és tartalmat az agyevőknek. A művészjegyei a zsánerben olyan átható erejűek voltak, hogy egy percig sem volt kérdéses, hogy milyen „zombis film” is megy a filmvásznon.

1968-ban valami olyat tett le az asztalra, ami után már semmi nem volt ugyanolyan többé.

A zombik az akkori trükkös színvonalon elképesztően realisztikusak voltak. Romero ugyan mindig panaszkodott, főleg a büdzsére, amiért nem tudott még látványosabb sminkeket és trükköket alkalmazni a filmjében, de azt gondolom, hogy a Romero hatásnak a kinézet csak az egyik megkülönböztető jegye volt. A másik az állandó társadalomkritikája, amit a filmjei megfogalmaztak. Az 1968-as Élőhalottak éjszakája (Night of the Living Dead) az akkor még igencsak aktuális Vietnami háború eseményeire és leginkább utóhatására világít rá. Hogy viselkednek az emberek olyan helyzetben, amikor szó szerint elszabadul a pokol? Segítünk embertársainkon, vagy kihasználjuk őket? Ami leginkább kiderül ezekből a filmekből, hogy az emberek túlnyomó többsége nagyon gyorsan és könnyen átveszi az apokaliptikus érzést és pillanatok alatt képes dühöngő vadállattá változni kihasználva a káoszt és az anarchiát.

Az első részt büdzsé és stílus okokból is fekete fehérben forgatták. Készült ugyan utólag színezett változat is, de azt senkinek nem ajánlom. Az eredeti fekete fehér verzió borzalmasan jól visszaadja azt a klausztrofób érzést, amit egy ilyen szituáció alkalmával átélhet az ember.

A filmet 118 000 dollárból forgatták és több, mint 30 000 000 dollár hozott világszerte (12 000 000 dollár csak az USA-ban; 18 000 000 dollár USA-n kívül)

Aztán jött a plázába menekülő emberek hajnala a zombik elől.

Én személy szerint a Holtak hajnala (Dawn of the Dead) eredeti 1978-as változatát szeretem a legjobban, azon belül is a rendezői változatot. Lehet, hogy azért, mert ez volt az első Romero élményem, de az is lehet, hogy a szatíra és a társadalomkritika ebben a filmben jön át a legjobban. Zárójelben jegyzem meg, hogy a filmet 2004-ben újrázta Zack Snyder, ami a lassítások félistenének a legjobb műve. Ami azt illeti az egyetlen értékelhető filmje. 1978-ban készült a film és akkor is játszódik, amikor Amerikában már javában tart a pláza őrület és a birtoklási vágy. A jelszó lehetne:

Szerezd meg, vagy meghalsz

A filmnek egyetlen vicces pontja pont egy technikai részre vonatkozik. A zombik olyan szinten kékre lettek sminkelve, hogy simán elfértek volna statisztának a Hupikék Törpikék világában is. A vér is furcsának tűnyik így 40 év távlatában, de azért azt ne felejtsük el, hogy akkor még majdhogynem csak és kizárólag valódi kézzel fogható trükkökkel dolgoztak a mesterek. A CGI messze nem tört még be Hollywoodba, főleg nem egy ilyen alacsony költségvetésű moziba.

Romero áthelyezi a színpadot az erdő melletti kis házból egy giga plázába. És milyen jól teszi! Innentől kezdve minden zombi film kulcsfontosságú eleme az a hely, ami még sértetlen maradt, ami még élhető, amit még nem foglaltak el a zombik. Legyen az egy város rész (Holtak napja), egy hajó (Fear of the Walking Dead), egy katonai bázis (Day of the Dead és 28 nappal később is) A plázán keresztül Romero megmutatja, hogy milyen jól élhetnek az eberek mindazokkal a javakkal, amik ott kaphatóak. Ugyanakkor előbb utóbb ez a paradicsomi hely feltűnik másoknak is. Nem biztos, hogy minden ember ugyanúgy akar élni a paradicsomban. Amíg valaki „okosan” használná a megmaradt javakat és lehetőségeket, addig az „apokaliptikus huszár” lerombolná azt és kiélné vadállati ösztönét. A film rendezői változata több, mint 2 és fél órás, de érdemes rászánni azt a plusz fél órát, mert annyira tökéletesen mutatja be a megnyugvástól a káoszig vezető folyamatot.

EZUTÁN A FILM UTÁN MÁR EGYÉRTELMŰ VOLT TRILÓGIÁVÁ FOGJA FELDUZZASZTANI A MESTER A ZOMBI RÉSZEKET.

Akkor persze még nem tudta, hogy a Holtak napja (Day of the Dead) csak az első, eredeti trilógiát fogja lezárni. A kétezres években Romero ugyanis belevágott egy második 3 részes „monumentális” alkotás sorozatba, de az már nem úgy sült el, ahogy azt reméltem. De erről majd később.

A Holtak napja a valamikor a plázás incidens után játszódik egy elhagyatott katonabázison. A filmet 1985-ben forgatták.  A kamara dráma ebben a részben kap csak igazán nagy szerepet. Sajnos ezzel a résszel Romero nem tusta tartani a Hajnalban felállított sztenderdeket. Kimerem jelenteni, hogy ez a rész a leggyengébb a három közül még úgy is, hogy Romero azért csak újított még egyet a zsánerben. Megmutatta nekünk, hogy nem is olyan nagy baj, sőt tök cool dolog, ha megpróbáljuk betanítani a zombikat. Gondoljunk csak bele hány filmben köszön vissza az edukációnak eme formája. A Fido-ban például eszméletlen szellemes és vicces formában aknázzák ki ezt a lehetőséget, de nagyjából erről van szó az Eleven testekben c. kissé nyálasra sikerült tini zombi filmben.

A film nem is váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így jó pár évig kemény iparos munkákat is be kellett vállalni Romerónak, hogy aztán 2005-ben újra hozzá tudjon kezdeni ahhoz, amihez a legjobban ért.

2005-ben elkészítette Holtak földjét (Land of the Dead). Dennis Hopper (R.I.P.) rajongó lévén eléggé vártam azt a fimet és nem is nagyon tudtam rá rosszat mondani. Bár meg sem közelítette a klasszikus filmeket.

2007-ben aztán megtörtént egy olyan dolog, amit sosem fogok elfelejteni, illetve kiverni a fejemből. Elkezdtem nézni egy filmet Holtak naplója címmel. Nem nagyon pörögtem rá filmre és őszintén szólva nem is nagyon kötött le. Akkoriban indult el a Youtube, kezdett felpörögni a közösségi média, az öreg Romero pedig újra a képünkbe nyomta, hogy mi az éppen aktuális társadalmi „problémánk. Csakhogy a rendező kilétéről egészen a film végéig nem volt tudomásom. A film közben folyamatosan éreztem Romero stílusjegyeit, de csak akkor esett le, hogy ki is a rendező, amikor a film végén megjelent a felirat. Hát ennyire nem kapott publicitást az öreg a kétezres években. 

2009-ben talán még ennél is halkabban érkezett meg a Survival of the Dead csúnyán felejthető része, amiből talán egy zombi lóra emlékszem, de az is lehet, hogy ezt is csak beképzeltem.

Most már biztosan nem lesz új …OF THE DEAD trilógia és az is biztos, hogy Romero már nem rendez több filmet e földön. A horror filmekhez fűződő rajongásomat viszont nagy részben biztos, hogy neki köszönhetem. Ég veled, Zombik szülőatyja!

HDA