Rémálom az
Elm utcában

Egy barna kalap, egy piros–zöld pulóver, négy penge. Freddy Kruegerhez ennyi is elég, hogy egy egész filmes korszak előbújjon az emlékezetből. Magyarországon azonban az Elm utca története más ritmusban zajlott, mint Amerikában: a nyolcvanas évek ikonja nálunk igazán a rendszerváltás körüli mozis és videós kínálatban talált otthonra.

Az amerikai indulás 1984. november 9., az első magyar mozibemutató 1990. január 11. A különbség több mint öt év. Ez a rés önmagában megmagyarázza, miért kapcsolódhat ugyanaz a film egyszerre a nyolcvanas évek amerikai horrorjához és a kilencvenes évek magyar videotékás emlékeihez.^{[1, 2]}

Az itthoni kultuszhoz nem vezet egyetlen premier, egyetlen tévéadás vagy egyetlen magyar hang. A mozivetítés, a kölcsönzött VHS, a későbbi televíziós változat és az újraszinkronizált DVD egymásra rétegződött. Érdemes ezen az úton végigmenni: így Freddy magyar története legalább olyan érdekes lesz, mint a folytatásoké.

01 / Magyarország

Az Elm utca a rendszerváltás idején nyílt meg

1990: a VICO egy új moziközönségre számított

A Dátum 1990. január 18-i számában Herbert Dénes, a VICO vezetője arról beszélt, hogy a cég széles közönségnek szánt szórakoztató filmeket akar forgalmazni. A MOKÉP korábbi egyeduralma után több szereplő versenyzett a nézőkért. Az interjúban a frissen bemutatott Rémálom az Elm utcában a VICO egyik nagy reménységeként jelent meg. Ugyanebben a beszélgetésben már a videó terjedéséről és a moziba járás várható visszaeséséről is szó esett.^[3]

Freddy tehát két folyamat találkozásánál érkezett: bővült az import szórakoztatófilmek kínálata, miközben a mozgókép egyre több otthonba költözött be. A forgalmazó üzleti optimizmusa azonban nem nézőszámadat. Abból, hogy sikerfilmként hirdették, még nem következik, hogy ismerjük az első rész teljes magyar jegybevételét vagy közönségének nagyságát.

Mi történt előtte, a nyolcvanas években?

Az 1990-es mozibemutató nem bizonyítja, hogy korábban egyetlen magyar néző sem láthatta a filmet. A külföldön látott vetítés, a behozott kazetta és a magánúton továbbadott másolat más terjedési út. Ezeket viszont nem szabad országos magyar premiernek nevezni, vagy emlékezetből nézőszámokkal felruházni. Az ellenőrizhető történetben az 1984-es amerikai indulás és az 1990-es hazai mozibemutató külön állomás.

A kazetta egészen más találkozást tett lehetővé

A magyar hangsávadatokból szépen kirajzolódik a VICO, az Intervideo, a Guild Video és később a tévécsatornák szerepe. Az első két rész mozis és VHS-forgalmazása, az Álomharcosok 1991-es VICO-kazettája, majd a televízióhoz kötődő új szinkronok többféle belépési pontot teremtettek. Egy film új hangokkal és más hordozón új nézőkhöz is eljuthatott.^{[2, 4, 5, 6, 7]}

A videós élménynek saját dramaturgiája volt: borítót választani, egy részt újranézni, jeleneteket visszatekerni, a következő epizódot keresni. Ebben a közegben Freddy könnyen felismerhető megjelenése különösen jól működhetett. A pulóver, a kalap és a kesztyű már a képből elárulta, milyen világ vár a nézőre. Ez a kultusz működésének értelmezése; nem minden magyar háztartás közös emléke.

Miért tudott ennyire megmaradni?

A magyar vonzerőt valószínűleg több összetevő együttese magyarázza: a frissen hozzáférhető nyugati zsánerfilm izgalma, a videós újranézhetőség, a kamasz hősök önállósága és egy olyan gonosz, aki beszél, gúnyolódik, játszik a közönséggel. Nancynek akkor is igaza lehet, amikor a felnőttek nem hisznek neki. Ehhez nem kell ismerni az amerikai kertvárosi társadalmat; a kiszolgáltatottság és a hitetlenkedő tekintély tapasztalata könnyen átélhető.

Érdemes ezért magyar horrorrajongói kultuszról beszélni, az ország egészére vonatkozó egyöntetű rajongás helyett. A megjelenések és szinkronok sokasága dokumentálható; az, hogy személy szerint kinek miért lett Freddy meghatározó, már az emlékezet és az ízlés története.

04 / Magyar hangok

Freddynek magyarul több arca is volt

Dózsa László? Harsányi Gábor? Varga Tamás? Mindhárom válasz helyes lehet. Az számít, melyik filmet és melyik magyar változatot nézted.

A kilenc mozifilm itt felsorolt hangsávjaiban tíz különböző magyar színész szólaltatja meg Freddyt: kilencen Robert Englundot, Epres Attila pedig Jackie Earle Haleyt. A harmadik rész önmagában három teljes magyar szinkronnal szerepel az ISzDB-ben. Ezért félrevezető volna az egész sorozathoz egyetlen „hivatalos magyar Freddy-hangot” rendelni.

Az első film 1989-es magyar változatát Kosztola Tibor rendezte, a magyar szöveget Schéry András írta. A későbbi RTL-megrendelésű változat a Mafilm Audiónál, Dezsőffy Rajz Katalin vezetésével készült. Nem egyszerű hangcsere történt: a szereplőgárda és a szöveg előadásának ritmusa is új lett. A szinkronhoz kötődő nosztalgia emiatt sokszor egy konkrét kiadáshoz kapcsolódik.^{[2, 7]}

Miért éppen az alvás?

Craven a film egyik kiindulópontjaként olyan újsághíreket idézett fel, amelyek ázsiai bevándorlók rejtélyes, alvás közbeni haláláról szóltak. A történeteket fikciós alapötletté alakította: mi lenne, ha az ember nem tudná biztonságosan átadni magát az álomnak? Az ihletforrás a rendező visszaemlékezése; természetfeletti gyilkosságra természetesen nem bizonyíték.^[14]

Az ötlet azért marad erős, mert a film végét követően is velünk marad a helyszíne. A moziból haza lehet menni. Az alvást előbb-utóbb otthon is folytatni kell.