Oliver Reed utolsó köre

Van az a színész, akinek elég belépnie a képbe, és rögtön megváltozik a levegő. Oliver Reed ilyen volt. Nem kellett hozzá hosszú monológ: ott volt a tekintete, a hangja, az a nehezen megfejthető keveréke a fenyegetésnek és a sebezhetőségnek. Mégis, ha ma szóba kerül a neve, sokan előbb idézik fel az utolsó kocsmázását, mint bármelyik alakítását.

Pedig éppen ez teszi szomorúvá a történetét. Az utolsó délutánból könnyű vad kocsmai legendát gyártani. Sokkal nehezebb mögé nézni, és észrevenni az embert, akinek a tehetsége mellé az alkohol is állandó útitársául szegődött.

Egy vasárnap, amely után nem volt következő forgatási nap

1999. május 2-án Oliver Reed Máltán tartózkodott, a Gladiátor forgatása miatt. A 61 éves színész a vallettai The Pub nevű bárban lett rosszul. A korabeli tudósítás szerint felesége, helyi ismerősök és a HMS Cumberland brit hadihajó tengerészei is a társaságában voltak. Megpróbálták újraéleszteni, de a kórházba vezető úton meghalt; az első hírek feltételezett szívrohamról szóltak. [1]

Az ígéret Ridley Scottnak

A Gladiátor újra nagy szerepet adott Reednek: ő lett Proximo, az egykori gladiátorból lett kereskedő és arénatulajdonos. A szerephez illett mindaz a súly, amit egy hosszú pálya és egy megviselt arc képes a vászonra vinni.

A forgatás előtt Reed megígérte Ridley Scottnak, hogy nem iszik munka közben. A későbbi visszaemlékezések azonban eltérnek abban, meddig terjedt a józansága: a film huszadik évfordulójáról szóló beszámoló hétvégi ivásokról is ír. Így nem lehet teljes bizonyossággal azt mondani, hogy az utolsó napig egyetlen kortyot sem fogyasztott. [2]

A forgatáson vállalt józanság és a teljes forgatási időszak alatti absztinencia nem ugyanaz. Reed történetében ennek a különbségnek jelentősége van.

A matrózok és a visszautasíthatatlannak tűnő kihívás

Az utolsó napon Reed brit tengerészekkel került ivóversenybe. A Gladiátor forgatókönyvírója, David Franzoni később úgy mesélte, hogy Reed hívta ki őket. Színésztársa, Omid Djalili visszaemlékezése szerint viszont a társaság nyomására ment bele a versenybe. A kezdeményező személyét ezért nem kezelhetjük eldöntött tényként. [2] [3]

A jelenetben benne van Reed nyilvános figurájának csapdája. Ha mindenki a fékezhetetlen bajkeverőt várja, egy egyszerű visszautasítás is úgy tűnhet, mintha az ember cserbenhagyná a saját szerepét. Hogy ő maga mit érzett akkor, azt már nem tudhatjuk.

Mi került az asztalra?

Az utolsó délutánról szóló, sokat idézett történet a következő mennyiségeket kapcsolja Reed nevéhez. Ez utólagos sajtóbeszámolókból összeálló lista, nem hitelesített fogyasztási jegyzék. [4]

A források eltérnek: egyes változatok dupla rumadagokat és más whiskymennyiséget említenek; a konyak sem szerepel mindegyikben. A számok az elterjedt történetet mutatják, nem minden részletében bizonyított adatokat. [5]

Öt matróz, öt győzelem?

A legismertebb változat szerint Reed öt fiatal tengerészt győzött le szkanderban, egymás után. A máltai összefoglaló is ezt a történetet közli. Az El País későbbi cikke viszont megnyert és elveszített mérkőzésekről egyaránt beszél. [4] [5]

Az öt győzelem tehát része a Reed köré épült legendának. Pontos fogásokat, mérkőzéssorrendet vagy az ellenfelek reakcióit nem érdemes hozzá kitalálni: ilyen részletekre nincs megbízható alapunk.

Az ivászat és a szkanderezés után Reed rosszul lett. A történet szívrohammal végződött, de az egyes italok vagy a fizikai megterhelés közvetlen szerepét ezekből a beszámolókból nem lehet megállapítani.

Amikor a botrány elnyomja a színészt

Reed alkoholizmusa nem pusztán egyetlen végzetes nap története volt. A nyilvános részegségek és botrányos televíziós szereplések annyira összenőttek a nevével, hogy idővel az alakításairól is elvonták a figyelmet. A BFI pályaképe is kiemeli ezt az eltolódást a színészi teljesítménytől a hírhedt közszereplések felé. [6]

A fékezhetetlen filmsztár figuráját könnyű szeretni egy jól elmesélt anekdotában. Csakhogy az anekdota végén rendszerint nevetés van, az ember életében pedig következmények. Reed utolsó napja azért nyugtalanító, mert a történet egészen a rosszullétig úgy hangzik, mint egy újabb szórakoztató fejezet. Aztán már nincs, aki elmesélje a következőt.

Vedd le ezeket a polcról is

Ha csak a kocsmai történetek maradnak meg, Reedből éppen a lényeg vész el. Ezek a filmek visszavezetnek ahhoz, amiért egyáltalán megjegyeztük a nevét. [6]

Proximo: a búcsú, amelyet nem annak szántak

A Gladiátor befejezéséhez Reed már nem térhetett vissza a kamera elé. A hiányzó részek megoldásában korábbi felvételek, testdublőr és digitális trükkök segítettek. A kész filmben azonban minden technikai megoldás mögött ott maradt az ő alakítása. [6]

Proximo megformálásáért Reed 2001-ben posztumusz BAFTA-jelölést kapott a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Jelölést, nem díjat: abban az évben Benicio Del Toro nyert a Traffic című filmért. [7]

A PulpMonkey polcán Reed helye ott van a nagy filmes arcok között. Az utolsó kör története hozzátartozik, de amikor újra elindítjuk valamelyik filmjét, adjuk vissza neki a figyelmet, amelyet a legendája olyan gyakran elvett tőle.