John Belushi

John Adam Belushi 1949. január 24-én született Chicagóban, albán származású családban. Középiskolásként zenélt és sportolt; a Ravens együttesben dobolt és énekelt. Az 1967-es nyáron az indianai Shawnee Summer Theatre előadásaiban játszott. A mozgás, a ritmus és a szerepformálás már az országos ismertség előtt összekapcsolódott nála.

Tino Insanával és Steve Beshekasszal létrehozta a West Compass Triót. A Second City életrajza szerint a csapat a híres társulat műsorából is kölcsönzött. Joyce Sloane és Bernie Sahlins elment megnézni őket; az ügyből végül nem per, hanem állásajánlat lett Belushi számára. Ez az első nagy fordulat a pályáján.

A chicagói Mainstage tagjaként a No, No, Wilmette, a Cum Grano Salis és a 43rd Parallel or McCabre & Ms. Miller revükben szerepelt. Joe Flahertyvel, Brian Doyle-Murrayjel és Harold Ramisszel dolgozott. Itt csiszolódott a később jellegzetessé váló fizikai komédia: a mozdulat hirtelen felnagyítása, a váratlan ritmusváltás és az erős karakter.

A Village Gate-ben bemutatott National Lampoon’s Lemmings a fesztiválkultúra szatírája volt. Chevy Chase és Christopher Guest is a társulatban dolgozott; Harold Ramis az alkotók közé tartozott. Belushi Joe Cocker-utánzása ebben a közegben vált emlékezetes számmá. A színpadon már nem pusztán elmondott egy viccet: eljátszott egy teljes előadói idegrendszert.

Belushi színészként, íróként és rendezőként is részt vett a rádiós szkeccsműsorban. Gilda Radner, Bill Murray, Brian Doyle-Murray és Harold Ramis is ehhez a körhöz tartozott. A figurateremtéshez itt elég volt egy hangváltás vagy egy jó ütemű szünet. Az SNL későbbi együttműködéseinek egy része már ebben a műhelyben kialakult.

A torontói Second City környezetében kerültek közel egymáshoz. Az 1978-as közös interjújukban Aykroyd felidézte a korai találkozásokat és az együtt improvizált jeleneteket; Belushi a rádióműsorába is szerette volna bevonni. Későbbi párosukban Aykroyd precíz, különös világépítése és Belushi robbanékony jelenléte jól kiegészítette egymást.

A National Lampoon színpadi produkcióiban Belushi a Ramis–Radner–Murray körrel dolgozott. A közös háttér jelentőségét könnyű alábecsülni: az NBC nem egymás mellé állított ismeretleneket kapott, hanem részben már összeszokott előadókat. A színpadi rutin magyarázza, miért tudtak később élő adásban is működő karaktereket és kapcsolatokat teremteni.

A később Saturday Night Live néven ismert műsor Wolverines című nyitójelenetében Michael O’Donoghue angoltanára mellett szerepelt. A korai állandó csapat központi névsora: Belushi, Dan Aykroyd, Chevy Chase, Jane Curtin, Gilda Radner, Garrett Morris és Laraine Newman. Lorne Michaels késő esti műsora újfajta, fiatalos és gyakran provokatív jelenetkomédiát vitt az országos televízióba.

A már korábban megjelent szamurájfigura egyik legismertebb változatában a hétköznapi kiszolgálás és a harcias szertartásosság ütközik. A jelenet erejét a mozgás, a tárgyak kezelése és Henry visszafogott reakciói adják. A figura halandzsanyelve és kulturális sztereotípiái ma különösen láthatók; a fizikai előadás jelentőségét ezekkel együtt érdemes nézni.

Gary Weis televíziós különkiadása koncertfelvételeket, interjúkat és komikus betéteket vegyített. A páros olyan rendőröket játszik, akik azért állítják elő Wilsont, mert nem szörfözött eleget. Ez még nem Blues Brothers-mozifilm: korai példa arra, hogyan használta a két komikus a zenészvilághoz való kötődését a tévén kívül is.

Joe Cocker és Belushi közösen adta elő a Feelin’ Alright című dalt. Belushi nemcsak egy hangot másolt: Cocker mozdulatait és előadói feszültségét is felnagyította. A jelenet egyszerre zenei produkció és paródia, és pontosan megmutatja, milyen közel volt egymáshoz az énekes és a komikus Belushi munkájában.

Judy nem egyszerűen a háttérben várakozó feleség volt: alkotóként és munkatársként is részt vett John világában. Kapcsolatuk örömét és terheit később a levelekre és személyes visszaemlékezésekre építő Belushi-dokumentumfilm mutatta meg. A házasság fontos ellensúlya a közismert partimítosznak, de a szeretet önmagában nem tudta megállítani a függőségét.

A Saturday Night Live írói csapatával közösen Emmy-díjat nyert a komédia-varieté vagy zenés sorozat írásáért. A Television Academy összesítése egy győzelmet és további jelöléseket tart nyilván nála. A díj emlékeztet arra, hogy a tévében látott őrület mögött szerkesztés, szövegmunka és közös alkotás is állt.

Belushi bajnokként fut, majd reggeliző sporthősként ajánlja az édességet. A reklámképek komolysága ütközik azzal, amit a néző ténylegesen lát: az állítólagos mintasportoló kezében még cigaretta is van. A jelenet az egészséget és teljesítményt árusító reklámnyelvet figurázza ki, nem pusztán egy falánk karaktert mutat.

Belushi éttermi figurájának makacssága és a partnerek rendelési kísérletei együtt teremtik meg a jelenet ritmusát. Ez nem magányos sztárszám: a pult mögötti és előtti szereplők pontos reakciói tartják mozgásban. A sorozat visszatérő helyszínei közé kerülő étterem Belushi egyik legjobban felismerhető SNL-alakítását adta.

A fekete-fehér, előre felvett SNL-kisfilmben az öreg Belushi társai sírjai között sétál, majd táncolni kezd. A jelenet a későbbi események ismeretében fájdalmas, de nem jóslat: komikus fikció volt. Különösen jól megmutatja, hogy Belushi jelenléte nemcsak élő stúdiójelenetben, hanem filmesen megkomponált rövid formában is működött.

Eric Idle és Gary Weis televíziós áldokumentumfilmje az SNL és a brit komédia világát hozta össze. Belushi mellett Aykroyd, Bill Murray és Gilda Radner is feltűnik; George Harrison, Mick Jagger és Paul Simon is szerepel. Belushi része mellékszerep, mégis fontos kapocs a zenekari mítosz és a szatíra között.

Steve Martin házigazdás SNL-adásában a Blues Brothers már zenei vendégként szerepelt. A fekete öltönyök és napszemüvegek mögött valódi rhythm and blues-rajongás és komoly zenészcsapat állt. Nem ez volt a páros összes zenei ötletének kezdete, hanem az a döntő fellépés, amely után a zenekari pálya országos lendületet kapott.

John „Bluto” Blutarsky nem a történet egyetlen főalakja, mégis a film emblémája lesz. Belushi a kevés szöveget is testjátékkal, mohó figyelemmel és váratlan robbanásokkal tölti meg. A diákházi komédia sikere bizonyítja, hogy az SNL közönsége a moziba is követi, és a lázadó együttesvígjáték üzletileg is komoly erő.

Jack Nicholson rendezte és főszerepelte a westernvígjátékot, amelyben Belushi Hector seriffhelyettest alakítja. Az AFI szerint ez volt a nagyjátékfilmes színészi bemutatkozása a forgatási sorrendben; az Animal House azonban hamarabb került moziba. A különbség fontos: az első leforgatott és az első bemutatott élőszereplős filmje nem ugyanaz.

Az anyagot Los Angelesben, a Universal Amphitheaterben rögzítették, ahol a Blues Brothers Steve Martin előtt játszott. Steve Cropper, Donald „Duck” Dunn, Matt Murphy, Paul Shaffer és a fúvósok nem díszletként álltak a komikusok mögött. A lemez sikere külön történet a filmtől: a The Blues Brothers moziváltozata csak 1980-ban érkezett.

Talia Shire figurája a múltbeli kapcsolatait keresi fel; Belushi Ericet, az egyik egykori barátot játssza. A filmben zenél is, de a szerep nem újabb Bluto-változat. A Paul és Leonard Schrader által írt történet fontos állomás, mert a rövid életműben ritkán kapott ennyire egyértelműen drámai környezetet.

A Buck Henry vezette évadzáró zárja le Belushi állandó szereplői korszakát. Négy évad alatt alakította ki legismertebb tévés figuráit. Az elválás nem azt jelentette, hogy soha többé nem tűnt fel a műsorban: később vendégként is visszatért. A mozifilmek és a zenekar azonban egyre több időt követeltek.

A Picha és Boris Szulzinger által rendezett felnőtt animációs Tarzan-paródia eredeti címe Tarzoon, la honte de la jungle. Belushi Craig Baker hangját adta az amerikai angol változatban, Bill Murray és Christopher Guest társaságában. Ezért félrevezető lenne egyszerűen 1975-re tenni a filmes indulását: az eredeti film és az ő szinkronközreműködése eltérő bemutatási történethez tartozik.

A Pearl Harbor utáni kaliforniai pánikból Spielberg látványos, zajos komédiát épített. Belushi vad pilótája a film egyik erős képi figurája; Dan Aykroyd is a nagyszámú szereplőgárda tagja. A produkció mutatja, milyen gyorsan lépett át az élő tévéből a nagyköltségvetésű stúdiófilmekbe.

Aykroyd, John Landis és más résztvevők későbbi visszaemlékezései romló megbízhatóságról és a szerhasználat megfékezésére tett kísérletekről szólnak. Smokey Wendell is azért került mellé, hogy segítsen távol tartani a drogoktól. A gondot a hozzáférést megkönnyítő környezet is súlyosbította. A vásznon látható energia ekkor már súlyos személyes problémával élt együtt.

John Landis Aykroyd történetéből zenés akcióvígjátékot rendezett. Belushi Jake Bluesként Aykroyd Elwoodja mellett küldetésre indul a gyerekkori árvaházért. Aretha Franklin, Ray Charles, James Brown és Cab Calloway nem puszta vendégnevek: a zenei hagyomány teszi a filmet különlegessé az autós üldözések és a komédia mellett.

Az 1980-as nyári fellépésekből született Made in America újra megmutatta Belushit énekesként. A lemez nem ismételte meg a debütálás listavezető sikerét, de fontos dokumentuma annak, hogy a Blues Brothers ekkor nem csupán egy mozifilm címe volt. Belushi színpadi élete a tévés és a filmes munkákkal párhuzamosan folyt.

Ernie Souchak chicagói újságíró a Sziklás-hegységben találkozik Blair Brown sasokat kutató tudósával. Lawrence Kasdan forgatókönyve csendesebb, romantikusabb szerepet adott a komikusnak. Az AFI gyártástörténete szerint Belushi a szerepre fizikailag is készült. Ez a film az egyik legerősebb érv amellett, hogy pályája nem szükségszerűen csak a fékezhetetlen figurákról szólt volna.

A Donald Pleasence vezette halloween-adásban Belushi rövid cameóban szerepel. A Fear punkzenekar meghívásáért is lobbizott; fellépésükből hírhedt, kaotikus tévépillanat lett. Eddie Murphy már az új társulat tagja volt. Belushit ezért nem érdemes Murphy állandó SNL-csapattársaként bemutatni: a fő szereplői időszakuk külön korszakra esett.

A különkiadásban Martin mellett Aykroyd, Belushi, Bill Murray és Laraine Newman is szerepelt. A Studio 8H-ból jelentkező műsor a régi SNL-társaság részleges újraegyesüléseként is nézhető. Belushi szerepei arra is emlékeztetnek, hogy a nagyköltségvetésű filmek idején sem szakadt el teljesen a rövid, színpadi logikájú televíziós jelenetektől.

John G. Avildsen Thomas Berger regényét vitte vászonra. Earl Keese szerepe visszafogottabb alaphelyzetből indul, miközben Aykroyd Vicje bontja szét a szomszéd mindennapjait. A szereposztás a közismert párosdinamikával is játszik. Ez maradt Belushi utolsó, még életében bemutatott mozis színészi munkája.

A Noble Rot Don Novellóval közösen jegyzett, 1982. januárra datált forgatókönyve kézzelfogható nyoma a következő terveinek. Nem készült belőle Belushi-film. A Ghostbusters korai fejlesztésében is számoltak vele, de az 1984-ben bemutatott változatban nem szerepel. Ezeket a terveket a filmográfiában nem szabad elkészült alakításként felsorolni.

A Los Angeles-i szálloda egyik bungalójában találták holtan. A heroin és kokain kombinációját nevezik speedballnak. A halála körüli történetből sok szenzáció született, de a lényeg dokumentált: túladagolás vetett véget az életének. A későbbi büntetőeljárásban Cathy Smitht a droginjekciók beadásával összefüggésben vonták felelősségre.