How It Ends | Így lesz végünk?

A kritikusok a megjelenése óta (2018. Július 13.) utálják ezt a David M. Rosenthal rendezte katasztrófafilmet. Direkt nem használom a poszt apokaliptikus filmet, mert az apokalipszis kellős közepén, sőt előtte pár órával nyit a film.  A legnagyobb problémát számomra pont a főszerpelő, Theo James okozta. A 2010-es években indult ifjúsági regények és azon belül is a futrurisztikus disztopia témakörben írott könyvek egyik jeles képviselője, a Beavatott (Divergent) és annak folytatásaiban szerepelt. Szokni kellett a srácot, de szerencsére Forrest Whitaker már a film elején helyre rakja a gyereket, legalábbis a karakterét. Aztán a film alatt szép lassan eltűnt az ellenszenvem. Nem úgy szálltam ki a filmből, hogy mostantól James lesz az új kedvenc színészem, de a film élményt “hál Istennek” nem tudta elrontani. Mert, hogy erről van itt szó, egy olyan film élményről, ami nem sűrűn kopogtat manapság az ajtón, de hogy még be is csengessen (ha nem is kétszer), az tényleg ritka.

How It Ends, Kezdjük rögtön az elején!

Számtalanszor láttuk már filmvásznon a kialakult poszt apokaliptikus világot. Volt, amikor 1 évvel későbbi állapotot dolgoztak fel, de akad olyan mű is, ami több ezer évet megy előre az időben.

A How It Ends azért nagyon érdekes, mert a világégés kezdetén veszi fel a fonalat. Majdnem olyan formában, mint a Walking Dead spin-off-ja, a Fear The Walking Dead. Ami ebben a filmben nagyon jól működik, az az információk adagolása. Már már azt mondom, hogy többet is mondanak az alkotók a kelleténél. Számos kritika van a neten, ami azzal foglalkozik, hogy milyen események is zajlanak pontosan a történések mögött. Nem mondom, hogy nem vagyok rá kíváncsi, de egy mozi akkor tud jól működni, ha a film hangulata megfogja a nézőt. Onnantól kezdve lehet a háttérben nukleáris holocaust, vagy akár egy spontán világégés is, ami jelen esetben pontosan erre hajaz.

A film egy másik zsánerben is szuperül megállja a helyét, ez pedig a Road Movie kategória. Személy szerint imádom ezt a zsánert, aminek ugyan nem horrorban és az apokaliptikus műfajban vannak a legjobb példák, de az utóbbi években ez a második film, ami ezen az úton próbál bejutni a nézők agyába. Pontosan 4 évvel ezelőtt debütált a mozikban a The Rover című road movie apokalipszis, amit egyébként Országúti bosszúnak fordítottak. Az már csakis a véletlen műve lehet, hogy abban a filmben is egy szépfiú próbálja magát átpozicionálni egy komolyabb műfajraRobert Pattinson személyében. Az a film egyéni karakterépítés szinten sokkal jobban működött. Guy Pearce pedig, aki a partenere volt talán még fajsúlyosabb volt még Forrest Whitakernél is.

A helyszínek tekintetében elkényeztetnek minket az alkotók, a technika előrehaladtával pedig szerencsés helyzetben vannak a filmkészítők, ugyanis most már viszonylag alacsony költségvetés mellett lehetséges olyan epikus képsorokat rögzíteni, mint pl. a film végi nagy jelenet. Egy drón és némi utómunka után máris a vágóasztalon van a világvége (vagyis inkább az Adobe programok inteface-én)

A helyszínek mellett a karakterépítés és a forgatókönyv a másik legfontosabb dolog egy ilyen filmnél. Világ végekor (nyilván ezt nem tudjuk pontosan, de azért voltak már olyan konfliktusok különböző kontinenseken, ahol szépen beigazolódtak ezek a karakter vonások) tulajdonképpen kétféle embert lehet megkülönböztetni:

a bitorlót, aki kihasználja az anarchiát és a káoszt és örömét leli abban. Fosztogatnak – jelen esetben már az első napon – és leölni való prédaként tekintenek ember társaikra.

A másik típus,

aki továbbra is tiszteli ugyan embertársait, de képes felszívni magát annyira, hogy megvédje családját, értékeit és saját életét.

A legeslegjobb példa erre Cormac McCarthy regénye alapján készült film, a The Road Viggo Mortensennel a főszerepben.

SPOILER: NEM!

Nem spoilerezünk, mert aki spoilerezik az nagyon rossz fej. Nincs annál jobb érzés, mint amikor először, saját magunk felfedezünk egy filmet és hagyjuk, hogy átjárja a képzeletünket. Vannak olyan filmek, amik napokig, sőt hetekig, hónapokig képesek ezt az érzést nyújtani. Manapság már egyre ritkább. A How It Ends fő erénye a hangulata és ahogy egyre jobban beleássuk magunkat a 21. századba, egyre nagyobb aktualitása van az ilyen filmeknek. Itt most nem csak arra gondolok, hogy szép GYORSAN kinyírjuk a bolygónkat (Hiszen ezt tesszük tudatosan az ipari forradalom óta, amit egyébként a gőzgép 1769-es feltalálásától datálunk), hanem arra is, hogy az emberi természet és jellemvonások mennyit változtak. Elég egy kis káosz, vagy akár egy rosszkor, rossz helyen váltott sáv és máris kitör a vadállat bizonyos emberekből. Nem az állat, mert az állat nem gyilkolja a saját fajtáját. Neves filmkritikusokkal ellentétben a film lezárása nálam extra pontot érdemel, sőt tovább megyek, de ez inkább legyen egy jövőbeli beszélgetés témája.

Ne spoilerezz, inkább nézz minél több új és ha lehet indie filmet.

Írjatok kommenteket, levelet, vagy amit szeretnétek. A Facebookra is írhattok.

Ne feledjétek! HD| A film most kezdődik

Üdv.

hDA

Még több blogbejegyzést találsz a hDA filmrajongó blogoldalon.