Holdfény Moonlight, avagy, hogyan kell klisé mentesen bemutatni egy a másságát feldolgozni próbáló afro-ameriakai srác történetét

Barry Jenkins 38 évesen megrendezte élete filmjét és ezzel megcsinálta azt, amit nagyon kevesen tudnak összehozni akár egy egész élet munkássága alatt és.

Ez az ember tudja, hogy mit beszél és azt hogyan akarja bemutatni. Rap kifejezéssel szólva:

“Don’t talk the talk, if you can’t walk the walk”

Rég volt, hogy ennyire drukkoltam egy filmnek az Oscar szobor szerzésben, a Holdfény Moonlight maximálisan megérdemli mind a 8 jelölést.

1. Legjobb film | Adele Romanski, Dede Gardner és Jeremy Kleiner
2. Legjobb rendező | Barry Jenkins
3. Legjobb férfi mellékszereplő | Mahershala Ali
4. Legjobb női mellékszereplő | Naomie Harris
5. Legjobb adaptált forgatókönyv | Barry Jenkins és Tarell Alvin McCraney; saját In Moonlight Black Boys Look Blue című színművéből
6. Legjobb eredeti filmzene | Nicholas Britell
7. Legjobb operatőr | James Laxton
8. Legjobb vágás | Nat Sanders és Joi McMillon

2017. feburár 26-án Vasárnap kiderül mennyire fogja az akadémia kompenzálni a tavalyi  “afro-amerikai filmek ignorálás” botrányát. A mezőny mindenesetre nagyon erős. Egy biztos, meg kell küzdeni a Denzel Washington  Fences c. alkotásával is. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Mr. Washington behúzza -e a harmadik Oscarját, hogy újra beérje Sidney Poitiert.

Vissza a filmhez (Spoiler veszély)

Az sikerhez azért hozzátartozik a hálás (díjeső gyanús)  téma választás, iszonyat erős szereplő gárda és egy olyan filmes keretrendszer, ami a Holdfény Moonlight esetében kiválóan működik. A film non plus ultrája a klisé mentes, sallang mentes, giccs mentes karakter építés, történet elbeszélés és ábrázolás. A zene már csak a hab a tortán. Afro-amerikaiakról szóló filmet elég nehéz elképzelni rap, hip-hop nélkül. Ráadásul egy olyan filmet, amiben egyetlen egy fehér ember sem szerepel, de még csak az utcákon sem a messzi távolban. (Kivéve a film végi éttermes szekvenciát)

A Holdfény Moonlight esetében ezt is másképp oldották meg. A film elején kizárólag komolyzenét, a hangsúlyos részeknél – ahol nyomatékosítani akarta a rendező a vásznon látottakat – pedig vonósokat hallunk, aztán a iii. rész elején bedurran a legdurcább autós beállítás egy hamisítatlan rap trackkel Goodie Mob – Cell Therapy számával, ami akkorát üt mint a Fekete vidék (Boyz N’ The Hood) teljes filmzenéje.

A kevesebb néha mindig több

Sokan felróják a filmre, hogy nem bontja ki a szálakat kellőképpen, amitől a karakterek nem tudnak kiteljesedni. Erről pont az ellenkezőjét gondolom. Szerintem az is nagyban hozzájárul a film tökéletességéhez, hogy kerüli a felesleges képsorokat, párbeszédeket és inkább a kevesebb néha (legtöbbször) több receptúrával operál. Nagyon ritkán fordul elő velem, hogy már a film közben azon gondolkodom, hogy mi lehet az éppen off képernyőn lévő karakterekkel. Juan karaktere ilyen volt. Berry Jenkins ebben is nagyon okos, hogy nem tolja a képünkbe a válaszokat. Még napokkal a film megtekintése után is azon töprengek vajon mi történhetett Juanal? Milyen apa-fia kapcsolat alakulhatott ki közte és a főszereplő között?

Az biztos, hogy mély volt a kapcsolatuk (Erre Teresa is tesz egy megjegyzést a filmben), hiszen a iii. részben mintha csak Juan-t látnánk gurulni a 22-es felniken csak már Atlantában és nem Floridában. És naná, hogy Black (iii) viszi tovább az aranyozott koronát a műszerfalon és természetesen Ő is drogot árul, természetesen fekete duraggel.

De hogyan kell a meleg kártyát stílusosan kijátszani

Ugyanígy van ez a fő témával is. A Holdfény Moonlight szépen lassan vezeti fel, ahogy Little (i) kezd rájönni, hogy Ő valójában meleg. A fiú arcára írt érzéseken és néhány elejtett mondaton kívül a film nem fut felesleges köröket a “probléma” bemutatására. Jenkins gondosan ügyel arra is, hogy a két srác közötti intim pár perc se legyen túl  “zavaró”. Gondolom valahogy így akarta Ang Lee is bemutatni ugyanezt a Túl a Barátságon Brokeback Mountain c. film sátras jelenetében, ahol Jake Gillianhel konkrétan leteperi Heath Ledgert. A két jelent között és a két film között is hatalmas különbség van. Ott ez nem sikerült annyira.

Veszélyes elemektől a Holdfényig

A Holdfény Moonlight önmagában is egy elképesztően erős film, de akkor működik a legjobban, ha a nézőnek jókora ismerete van már az afro-amerikai társadalmat bemutató filmekről, kezdve a drogokkal, a fegyverekkel a bandaháborúkkal, az apafigura hiányával valamint az anyák drogba fojtott szenvedésével. A Holdfényt Moonlight ugyanis nem pazarolja az időt ezekre a témákra, helyette inkább beleégeti Little (i), Chiron (ii) és Black (iii) érzéseit a retinánkba mind a három életszakaszban.

i. ii. iii.

A film 3 részre tagolódik, amivel a főszereplő 3 korszakát hivatott bemutatni. A karakterfejlődés minden etapban nagyon erős, de talán az utolsó, “Black” részben a leglátványosabb és itt nem Black (iii) kigyúrt testére gondolok, de természetesen ez a fő kontraszt a történetben. Fizikailag ha meg is tud erősödni, a mélyen szunnyadó érzéseket nem lehet kiölni. Ebben a részben végül helyére kerülnek a dolgok, kezdve Juan „örökségével”, valamint Kevin szándékával. A szereplőket szerencsére  sikerült úgy kiválasztani, hogy a lehető legjobban hasonlítsanak egymásra a 3 különböző életkorban.

Kulcsmomentumok:

Paula számon kéri Juant, hogy Ő fogja akkor felnevelni a fiát mi közben drogot árul az anyjának?

Paula karaktere itt már elindult lefelé a lejtőn, pedig korábban próbálta még egyben tartani a családját, de sajnos győzött a drog és az elkeseredettség. Naomie Harris óriásit játszik. Ki hitte volna a 28 nap után?

Little (i) elmondja Juan-ak, hogy utálja az anyját, mire Juan elmeséli, hogy Ő is ugyanígy érzett az anyja iránt, de most már pokolian hiányzik neki.

A végén hozzáteszi, hogy erről többet nem fog beszélni. A film végére helyére kerül ez a mondat is, amikor Black (iii) beszélget az édesanyjával az elvonón.

Amikor otthoni környezetben látjuk Juan-t és barátnőjét Teresát:

Annak ellenére, hogy Juan drogot árul, virít róla, hogy morálisan nagyon egyben van az ember és ez  Mahershala Ali játékának köszönhető. Tiszta, rendes házban élnek tisztességes kapcsolatban Teresával. És meg is tanítja az első leckére:

Soha ne ülj háttal az ajtónak!

Tengerparti jelenet | Juan úszni tanítja Little-t (i) Juan folyamatosan tanítja Little-t (i), annak ellenére, hogy apa figurát akarna játszani.

Teresea leteremti Chiront (ii), hogy az

Ő házában nincs helye másnak, csak szeretetnek és büszkeségnek.

Ezen a ponton már biztosak vagyunk benne, hogy Juan nincs többé. Ennek ellenére Chiron (ii) folyamatosan találkozik Teresával és már anyjaként gondol rá. Ez kiderül Chiron (ii) és Paula közti szócsatájából.

Juan és Chiron (ii) jóban-rosszban együtt:

Nagyon oda kell figyelni, hogy elkapjuk azokat a részleteket, amiből kiderül, hogy mennyire közel került Juan és Chironhoz (ii). A közös ágyvetés egy ilyen rész. Chiron (ii) arcára van írva, hogy mennyire hiányzik neki Juan. Teresa pedig ki is mondja, hogy mennyire jó páros voltak együtt Juannal.

Február 26-án kiderül hogy értékeli az Akadémia a Holdfényt.

Addig is Like-old a Facebook oldalunkat és kövess minket a HD|a Twitteren.