George A. RomeroAz új zombik megálmodója

77 éves korában, 2017. július 16-án tüdőrákban meghalt George A. Romero. Élhetett volna még jó pár évet az öreg Romero, de azt, amit lerakott a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években, már biztosan nem lett volna könnyű túlszárnyalni.

Ha jobban belegondolok, hogyan is lehetne magasabbat ugrani annál, hogy egy egész műfajt újítasz meg? Romero ugyanis alapjaiban adott új köntöst és tartalmat az élőhalottaknak. A stílusjegyei a zsánerben olyan átható erejűek voltak, hogy egy percig sem volt kérdéses, milyen zombis film megy a vásznon.

Nem elég feltámasztani a halottakat. Valamit mondani is kell velük.

PULPMONKEY · ROMERO ÖRÖKSÉGE

A zombik az akkori átlagos színvonalon elképesztően realisztikusak voltak. Romero ugyan mindig panaszkodott, főleg a büdzsére, amiért nem tudott még látványosabb sminkeket és trükköket alkalmazni a filmjeiben, de azt gondolom, a hatásnak csak az egyik megkülönböztető jegye volt az, amit a vásznon láttunk.

A másik az állandó társadalomkritikája, amit a filmjei megfogalmaztak. Az 1968-as Az élőhalottak éjszakája (Night of the Living Dead) nekem az akkori világ káoszát is megmutatja. Hogyan viselkednek az emberek olyan helyzetben, amikor szó szerint elszabadul a pokol? Segítünk embertársainkon, vagy kihasználjuk őket?

Ami leginkább kiderül ezekből a filmekből, hogy az emberek túlnyomó többsége nagyon gyorsan és könnyen átveszi az apokaliptikus érzést. Pillanatok alatt képes dühöngő vadállattá válni, kihasználva a káoszt és az anarchiát.

Az első részt szűk költségvetésből, fekete-fehérben forgatták. Készült ugyan utólag színezett változat is, de azt senkinek nem ajánlom. Az eredeti fekete-fehér verzió borzalmasan jól visszaadja azt a klausztrofób érzést, amit egy ilyen helyzetben átélhet az ember.

Én személy szerint a Holtak hajnala (Dawn of the Dead) eredeti, 1978-as változatát szeretem a legjobban. Azon belül is a rendezői változatot. Lehet, hogy azért, mert ez volt az első Romero-élményem, de az is lehet, hogy a szatíra és a társadalomkritika ebben a filmben jön át nekem a legjobban.

Zárójelben jegyzem meg: a filmet 2004-ben újra elkészítő Zack Snydernek, akit a lassítások főistenének is nevezhetnék, szerintem ez az egyik legértékelhetőbb filmje. Az eredeti azonban másképpen működik. 1978-ban készült, és akkor is játszódik, amikor Amerikában már javában tartott a plázaőrület és a birtoklási vágy.

Szerezd meg, vagy meghalsz.

A FILM JELSZAVA LEHETNE

A filmnek egyetlen vicces pontja egy technikai részre vonatkozik. A zombik olyan szinten kékre lettek sminkelve, hogy simán elfértek volna statisztának a Hupikék Törpikék világában is. A vér is furcsán fest: túl élénk, túl festékszerű. A CGI akkor még nem segített; a film egy alacsony költségvetésű moziból hozta ki ezt a világot.

Romero áthelyezi a színpadot az erdő melletti kis házból egy gigaplázába. És milyen jól teszi! Innentől kezdve minden zombifilm kulcsfontosságú eleme az a hely, ami még sértetlen maradt, ami még élhető, amit még nem foglaltak el a zombik. Legyen az városrész, hajó vagy menedékként használt épület.

A plázán keresztül Romero megmutatja, milyen jól élhetnek az emberek javakkal körülvéve. Ugyanakkor előbb-utóbb ez a paradicsomi hely is felrúgja önmagát. Nincs biztos, hogy minden ember ugyanúgy akar élni a paradicsomban. Amíg valaki okosan használja a megmaradt javakat és lehetőségeket, addig az apokaliptikus huszár lerombolná az egészet, és kiélné vadállati ösztönét.

Érdemes a hosszabb változatra is rászánni az időt: nálam sokat hozzátesz a világ működéséhez és a figurákhoz.

Akkor persze még nem tudtam, hogy a Holtak napja (Day of the Dead) csak az első, eredeti trilógiát zárja le. A kétezres években Romero ugyanis belevágott egy újabb háromrészes alkotássorozatba. De ez már nem úgy sült el, ahogy azt reméltem. Erről majd később.

A Holtak napja valamikor a plázás történet után játszódik egy elhagyatott katonabázison. A filmet 1985-ben forgatták. A kamaradráma ebben a részben csak igazán nagy szerepet kap. Sajnos ezzel a résszel Romero nem tudta nálam tartani a Hajnalban felállított színvonalat.

Kimerem jelenteni, hogy ez a rész a leggyengébb a három közül, még úgy is, hogy Romero azért itt is megcsillant valamit a zsenijéből. Megmutatja nekünk, milyen nagy baj, ha a zombikat képesek vagyunk betanítani. A Fido-ban például ennél is tovább mennek, de az már egy másik rendező filmje. Gondoljunk csak bele: hány filmben köszön vissza az edukációnak ez a formája?

A Holtak napjában nem a zombik jelentik az egyetlen problémát. A túlélők összezárva élnek, és egyre nehezebben viselik egymást. Nekem ez a rész kevésbé működik, de a mester társadalomkritikája itt sem tűnik el.

A Holtak napja nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Romero később más műfajokban is dolgozott, hogy aztán 2005-ben újra hozzá tudjon kezdeni ahhoz, amihez a legjobban értett.

2005-ben elkészítette a Holtak földjét (Land of the Dead). Dennis Hopper-rajongó lévén eléggé vártam ezt a filmet, és nem is nagyon tudtam rá rosszat mondani. Bár meg sem közelítette nálam a klasszikus filmeket.

Filmrészlet megnyitása a YouTube-on ↗

2007-ben aztán megtörtént egy olyan dolog, amit sosem fogok elfelejteni. Elkezdtem nézni egy filmet Holtak naplója címmel. Nem nagyon pörögtem rá, és őszintén szólva nem is nagyon kötött le. Akkoriban indult el a YouTube, kezdett felpörögni a közösségi média, az öreg Romero pedig újra a képünkbe nyomta, hogy mi az éppen aktuális társadalmi problémánk.

Csakhogy a rendező kilétéről egészen a film végéig nem volt tudomásom. Közben folyamatosan éreztem Romero stílusjegyeit, de csak akkor esett le, hogy ő a rendező, amikor megjelent a felirat. Hát ennyire nem kapott publicitást az öreg a kétezres években.

Hivatalos előzetes megnyitása a YouTube-on ↗

2009-ben talán még ennél is halkabban érkezett meg a Survival of the Dead csúnyán felejthető része, amiből talán egy zombi lóra emlékszem, de az is lehet, hogy ezt csak beképzeltem.

A későbbi filmeket kevésbé szerettem. De attól még ugyanaz a rendező próbálta bennük elmondani, mit lát maga körül. A zombik változtak. A világ változott. Romero pedig továbbra is minket figyelt.

Az első három film alkotja a klasszikus trilógiát, amelyet a kétezres években három újabb Romero-zombifilm követett. A táblázat utolsó oszlopa a filmekhez kapcsolódó olvasatot foglalja össze.

A vidéki háztól a plázán át a katonabázisig. Más helyszínek, más korszakok, de ugyanaz a nyugtalanító kérdés: mi marad belőlünk, amikor szétesik körülöttünk a világ?

Romero már nem rendez több filmet. Nem lesz újabb saját …of the Dead-trilógiája. A horrorfilmekhez fűződő rajongásomat viszont nagy részben neki köszönhetem.

Lehet vitatkozni azon, melyik része sikerült a legjobban. Nekem továbbra is a plázába menekülő emberek hajnala a kedvencem. De a lényeg ugyanaz marad: ezek a filmek nemcsak megijesztettek. Megmutatták, mire képes az ember.

Ég veled, zombik szülőatyja!

GEORGE A. ROMERO · 1940–2017